 |
| I am the Alpha. |
Okami szemszöge
Hirtelen egy árny suhant el előttem, ezzel egyidőben az a valami elkapta a gyújtót így megmentve a szenvedéstől. Már kissé kevésbé félve Tyra néztem, arcáról félelem, meglepődöttség és aggodalom egyvelegét lehetett leolvasni. Tekintetem Awaira siklott, aki ugyan annyira meglepődött volt, mint én. Kínzómról az említett árnyra néztem, aki amint látom egy macska. Vagyis, azt hiszem Ő is egy Őrző. Ty őzője? Vagy esetleg a Jaegeré? Egyikben sem lehetek biztos, viszont abban igen, hogy ez a valaki megmentette az életem. Az újonnan jött alakváltó körül fekete és arany csillagok kezdtek cikázni, majd az alacsony, csomós szőrű barna kiscicából egy igazán helyes fiatalember változott. Sötétbarna haja csurom vizes volt, ahogyan a ruhái is. Kékes szürke szemeivel hol rám, hol pedig a többiekre nézett.
– Csá öcsi! - Mondta a megmentőm, majd felém fordult. – Már a csajodat sem tudod megvédeni? – Végig engem fürkészett, viszont szavait Tyhoz intézte. A fiú Awai mellől megindult felém, majd kiengedett amég Ty lefogta a tiltakozó Await. a
A fiúk cseréltek majd amíg Ty felvett a hátára az idegen egyszerűen beadott valamit Awainak amitől a lány elájult. Olyan voltam, mint egy rongybaba, végtagjaim csak úgy lógattam, a fejemet Ty vállán pihentettem miközben Ő felcipelt a lovakhoz. A fiú segített Tynak felrakni engem Engösz hátára majd Ty is felült a lóra, aztán pedig az ismeretlen fiú - aki még mindig nem mutatkozott be - átváltozott macskává majd felugrott Ty elé, engem pedig nem sokkal később elnyomott az álom.
A mindenható szemszöge
Ty és az őrzője - miután sikeresen megmentették Okamit - elfurikáztak a Fuchs ház rejtekébe, majd miután az Őrző kikönyörögte másik védencétől a szállást barátainak, ellátták Okamit majd a lány Tyal együtt az egyik szobában maradt. Travis Livvel beszélgetett, a másik gazdájával. Még régen, mikor Ty kicsi volt - körülbelül 7 éves -, és megkapta a kis őrzőjét (még kis cicakémt) név szerint Travist, kirakta az utcára mondván, hogy nem kell plusz teher a vállára. Travot ezért beosztották egy másik vadász mellé, pontosabban Livhez. A kettőjük kapcsolata sosem volt zökkenőmentes, viszont mindketten kicsit többet éreztek puszta barátságnál. Travis mindig is védelmező-típus volt, így nem hagyta, hogy Ty Őrző nélkül maradjon. Nagy vonalakban ennyi lenne a történet.
– Mégis hogy képzelted, hogy ideállítasz hozzám, egy farkassal és azzal az idiótával?
– Bocsánat...
– Csak ennyit tudsz mondani? Bocsánat? Most komolyan Travis? Azok után ami akkor történt simán ide mered hozni őket? – Kettejük közt szinte tapintani lehetett a feszültséget. – Holnap mi lesz, beállít a lány Őrzője is, vagy mi? Jó hogy nem már azt kéred, hogy tartsam a hátam! – A fiú sajnos pontosan tudta hogy mire céloz ezzel a lány.
2007. Montgomery, a Fuchs ház rejtekhelye
A fiatal fiú a foteljában ült, az újság fölé görnyedve olvasott, miközben nagyokat kortyolt forró teájából. Tengerkék szemeit szürkés köd borította. A televíziós készülékben egy különös kinézetű riporter mesélte az aznapi híreket. Miután megitta a pohár tartalmát, Travis kicsoszogott a konyhába majd a mosogatóba rakta a tárgyat, közben kinézett az ablakon. A hó fehérre festette a tájat, annak ellenére, hogy ezek voltak a tél utolsó napjai. Nemsokára beköszönt a tavasz, minden virágba borul és a hó helyett mindent nedves esőcseppek fognak borítani. Hát igen, Montgomery sosem a fényes időjárásáról volt híres. Szinte mindenhol óceáni és egyenlítői éghajlat uralkodott, csak néhány elszórt helyen volt található több napsugárral telített városka.
Hirtelen kopogtak, a fiú először a földön játszadozó Livre nézett, aki ölében egy kölyökfarkast dédelgetett. Travis biccentett, majd ment ajtót nyitni, közben a kislány felvitte a szobájába az állatot. Az előbb említett kinyitotta az ajtót, aztán mikor Awai belépett rajta egyből br is cdukta azt, hogy a hideg ne árassza el az egész nappalit. Az ifjú szőke vadász leszaladt a lépcsőn, majd megölelte vörös barátját. Trav zsebében megcsörrent a telefon, amit azonnal fel is vett.
Egy ideig érdeklődve hallgatta beszélőtársát a vonal másik végéről, aztán megbeszéltek valamit és bontotta a vonalat.
– Hercegnőm – guggolt le a szöszihez – mindjárt jövök, csak egy kicsit el kell hogy menjek, jó?
Miután lezsírozta a kis hét évessel az üzletet gyorsan magára kapta a kabátját és a cipőjét, majd csettintett és már ott sem volt.
Pár órával később a fiú fáradtan esett be az ajtón, de amint meglátta hogy mi történt a fáradtság elillan lt a szeméből. Liv a saját vérében feküdt, egy nagy vágás volt a hátán. A farkas kölyök, aki nemrég még békésen szundított most morogva vicsorog Awaira, aki egy véres késsel a kezében közelít felé. Travis amilyen gyorsan csak tudja átszeli a kettejük közt lévő távolságot és elkábítja a vöröst. Ezután odaszalad Livhez és elkezdi gyógyítani.
A barna farkas egyfolytában Liv mellett mozgolódik, próbálja felkelteni. Mire végez a gyógyítással már csak egy csúnya heg marad Liv hátán. Felviszi a szobájába majd letisztogatja és berakja az ágyba aztán pedig betakarja. Ad egy puszit a homlokára és lemegy a másik rókához, aki időközben elkezdett ébredezni. A fiú megvárja míg megjönnek érte a szülei majd elmeséli amiket tud a történtekről, viszont Awai arcáról korántsem a megbánás jeleit lehet leolvasni. Büszkén vigyorog, a szülei pedig csak mosolyognak. Beteg egy család az egyszer biztos.
Napjainkban
Travisnek sikerült egy kicsit lenyugtatni Livet, így a lány már nem tartott annyira a vendégeitől. Pontosabban nem tartott annyira Okamitól. A farkasokkal eddig sem volt semmi baja, hiszen egyikük pont megmentette aznap. Ki tudja mi történt volna, ha az a farkad nincs ott, és nem próbálja meg feltartani Await? Valószínűleg Liv már nem élne.
A lány felbaktatott az emeletre, egyenesen abba a szobába, ahol Okami volt. Benyitott az ajtón, majd belépett és körbenézett a helységben. A farkas lány békésen aludt a fotelágyban, egészen addig míg meg nem érezte a róka szagát. Kipattantak a szemei és felállt eddigi fekvőhelyéről.
– Uhm szia... Liv vagyok – nyújtotta a kezét a lány. A másik vonakodva ugyan de kezet rázott vele.
– Okami – válaszolta egyhangúan. A két lány egy ideig csak a másikuk szemét bámulta, majd lassacskán kielemezték egymást. Livről le lehetett olvasni, hogy egy légynek sem tudna ártani, így Okami egy kicsit kezdett bízni a lányban. Ugyan még mindig benne volt a rókák iránti gyűlölet, szimpatikus volt neki az aranyszőke hajú lány.
Hella
Ez lenne a nyolcadik fejezet, remélem elnyeri a tetszéseteket. ☺
A következőben megpróbálok minden dolgot tisztázni, hogy Travis akkor miért hagyta ott Livet, hogy a lányok hogyan találkoztak előszőr, mi van Awaival és Perryvel, stb. Na de mindegy is, annyi a lényeg, hogy próbálok sietni vele :DD
Ne vágj eret,
Dundi szeret 😒❤
Hirtelen egy árny suhant el előttem, ezzel egyidőben az a valami elkapta a gyújtót így megmentve a szenvedéstől. Már kissé kevésbé félve Tyra néztem, arcáról félelem, meglepődöttség és aggodalom egyvelegét lehetett leolvasni. Tekintetem Awaira siklott, aki ugyan annyira meglepődött volt, mint én. Kínzómról az említett árnyra néztem, aki amint látom egy macska. Vagyis, azt hiszem Ő is egy Őrző. Ty őzője? Vagy esetleg a Jaegeré? Egyikben sem lehetek biztos, viszont abban igen, hogy ez a valaki megmentette az életem. Az újonnan jött alakváltó körül fekete és arany csillagok kezdtek cikázni, majd az alacsony, csomós szőrű barna kiscicából egy igazán helyes fiatalember változott. Sötétbarna haja csurom vizes volt, ahogyan a ruhái is. Kékes szürke szemeivel hol rám, hol pedig a többiekre nézett.
– Csá öcsi! - Mondta a megmentőm, majd felém fordult. – Már a csajodat sem tudod megvédeni? – Végig engem fürkészett, viszont szavait Tyhoz intézte. A fiú Awai mellől megindult felém, majd kiengedett amég Ty lefogta a tiltakozó Await. a
A fiúk cseréltek majd amíg Ty felvett a hátára az idegen egyszerűen beadott valamit Awainak amitől a lány elájult. Olyan voltam, mint egy rongybaba, végtagjaim csak úgy lógattam, a fejemet Ty vállán pihentettem miközben Ő felcipelt a lovakhoz. A fiú segített Tynak felrakni engem Engösz hátára majd Ty is felült a lóra, aztán pedig az ismeretlen fiú - aki még mindig nem mutatkozott be - átváltozott macskává majd felugrott Ty elé, engem pedig nem sokkal később elnyomott az álom.
A mindenható szemszöge
Ty és az őrzője - miután sikeresen megmentették Okamit - elfurikáztak a Fuchs ház rejtekébe, majd miután az Őrző kikönyörögte másik védencétől a szállást barátainak, ellátták Okamit majd a lány Tyal együtt az egyik szobában maradt. Travis Livvel beszélgetett, a másik gazdájával. Még régen, mikor Ty kicsi volt - körülbelül 7 éves -, és megkapta a kis őrzőjét (még kis cicakémt) név szerint Travist, kirakta az utcára mondván, hogy nem kell plusz teher a vállára. Travot ezért beosztották egy másik vadász mellé, pontosabban Livhez. A kettőjük kapcsolata sosem volt zökkenőmentes, viszont mindketten kicsit többet éreztek puszta barátságnál. Travis mindig is védelmező-típus volt, így nem hagyta, hogy Ty Őrző nélkül maradjon. Nagy vonalakban ennyi lenne a történet.
– Mégis hogy képzelted, hogy ideállítasz hozzám, egy farkassal és azzal az idiótával?
– Bocsánat...
– Csak ennyit tudsz mondani? Bocsánat? Most komolyan Travis? Azok után ami akkor történt simán ide mered hozni őket? – Kettejük közt szinte tapintani lehetett a feszültséget. – Holnap mi lesz, beállít a lány Őrzője is, vagy mi? Jó hogy nem már azt kéred, hogy tartsam a hátam! – A fiú sajnos pontosan tudta hogy mire céloz ezzel a lány.
2007. Montgomery, a Fuchs ház rejtekhelye
A fiatal fiú a foteljában ült, az újság fölé görnyedve olvasott, miközben nagyokat kortyolt forró teájából. Tengerkék szemeit szürkés köd borította. A televíziós készülékben egy különös kinézetű riporter mesélte az aznapi híreket. Miután megitta a pohár tartalmát, Travis kicsoszogott a konyhába majd a mosogatóba rakta a tárgyat, közben kinézett az ablakon. A hó fehérre festette a tájat, annak ellenére, hogy ezek voltak a tél utolsó napjai. Nemsokára beköszönt a tavasz, minden virágba borul és a hó helyett mindent nedves esőcseppek fognak borítani. Hát igen, Montgomery sosem a fényes időjárásáról volt híres. Szinte mindenhol óceáni és egyenlítői éghajlat uralkodott, csak néhány elszórt helyen volt található több napsugárral telített városka.
Hirtelen kopogtak, a fiú először a földön játszadozó Livre nézett, aki ölében egy kölyökfarkast dédelgetett. Travis biccentett, majd ment ajtót nyitni, közben a kislány felvitte a szobájába az állatot. Az előbb említett kinyitotta az ajtót, aztán mikor Awai belépett rajta egyből br is cdukta azt, hogy a hideg ne árassza el az egész nappalit. Az ifjú szőke vadász leszaladt a lépcsőn, majd megölelte vörös barátját. Trav zsebében megcsörrent a telefon, amit azonnal fel is vett.
Egy ideig érdeklődve hallgatta beszélőtársát a vonal másik végéről, aztán megbeszéltek valamit és bontotta a vonalat.
– Hercegnőm – guggolt le a szöszihez – mindjárt jövök, csak egy kicsit el kell hogy menjek, jó?
Miután lezsírozta a kis hét évessel az üzletet gyorsan magára kapta a kabátját és a cipőjét, majd csettintett és már ott sem volt.
Pár órával később a fiú fáradtan esett be az ajtón, de amint meglátta hogy mi történt a fáradtság elillan lt a szeméből. Liv a saját vérében feküdt, egy nagy vágás volt a hátán. A farkas kölyök, aki nemrég még békésen szundított most morogva vicsorog Awaira, aki egy véres késsel a kezében közelít felé. Travis amilyen gyorsan csak tudja átszeli a kettejük közt lévő távolságot és elkábítja a vöröst. Ezután odaszalad Livhez és elkezdi gyógyítani.
A barna farkas egyfolytában Liv mellett mozgolódik, próbálja felkelteni. Mire végez a gyógyítással már csak egy csúnya heg marad Liv hátán. Felviszi a szobájába majd letisztogatja és berakja az ágyba aztán pedig betakarja. Ad egy puszit a homlokára és lemegy a másik rókához, aki időközben elkezdett ébredezni. A fiú megvárja míg megjönnek érte a szülei majd elmeséli amiket tud a történtekről, viszont Awai arcáról korántsem a megbánás jeleit lehet leolvasni. Büszkén vigyorog, a szülei pedig csak mosolyognak. Beteg egy család az egyszer biztos.
Napjainkban
Travisnek sikerült egy kicsit lenyugtatni Livet, így a lány már nem tartott annyira a vendégeitől. Pontosabban nem tartott annyira Okamitól. A farkasokkal eddig sem volt semmi baja, hiszen egyikük pont megmentette aznap. Ki tudja mi történt volna, ha az a farkad nincs ott, és nem próbálja meg feltartani Await? Valószínűleg Liv már nem élne.
A lány felbaktatott az emeletre, egyenesen abba a szobába, ahol Okami volt. Benyitott az ajtón, majd belépett és körbenézett a helységben. A farkas lány békésen aludt a fotelágyban, egészen addig míg meg nem érezte a róka szagát. Kipattantak a szemei és felállt eddigi fekvőhelyéről.
– Uhm szia... Liv vagyok – nyújtotta a kezét a lány. A másik vonakodva ugyan de kezet rázott vele.
– Okami – válaszolta egyhangúan. A két lány egy ideig csak a másikuk szemét bámulta, majd lassacskán kielemezték egymást. Livről le lehetett olvasni, hogy egy légynek sem tudna ártani, így Okami egy kicsit kezdett bízni a lányban. Ugyan még mindig benne volt a rókák iránti gyűlölet, szimpatikus volt neki az aranyszőke hajú lány.
Hella
Ez lenne a nyolcadik fejezet, remélem elnyeri a tetszéseteket. ☺
A következőben megpróbálok minden dolgot tisztázni, hogy Travis akkor miért hagyta ott Livet, hogy a lányok hogyan találkoztak előszőr, mi van Awaival és Perryvel, stb. Na de mindegy is, annyi a lényeg, hogy próbálok sietni vele :DD
Ne vágj eret,
Dundi szeret 😒❤
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése