A Vadászok – Hatodik

She's mine. I found her.

Okami szemszöge

Zihálva, megizzadva ébredtem. Szívem hevesen kalapált, szaporán vettem a levegőt. Pislákolva nyitottam ki a szemem, de a hirtelen fény miatt gyorsan be is csuktam. Mozgolódást hallottam magam mellől, de nem volt erőm odanézni. Féltem. Tényleg, igazán féltem. Féltem attól, hogy mit fogok látni, ha kinyitom a szememet. Féltem, hogy megint le fog játszódni előttem minden. Ahogy a barátaim a saját vérükben ázva fekszenek, Alessandra elkerekedett szemei, és a félelmem, ami még mindig jelen volt bennem.
– Okami, ébren vagy? – Hallottam egy ismerős hangot tőlem jobbra.
– Perry? – Elcsuklott a hangom. – Perry, te vagy az?
– Igen, én vagyok. Hogy érzed magad?
– De hát te... te meghaltál... – Még mindig nem mertem kinyitni a szemem. Könnyezni kezdtem, hangom erőtlenebb volt, mint hittem.
– Csak képzelted. Itt vagyok. Mind itt vagyunk. Nyisd csak ki a szemed – hangja megnyugtató volt, úgy cselekedtem ahogy mondta. Lassan kinyitottam a szemem, majd ránéztem. Tényleg, ott volt, és nem halt meg. Elfordítottam a fejem a másik irányba, Tyék is ott voltak. Az említett fiú odajött hozzám, majd megölelt.
– Azt hittem bajod esett... – suttogott. Visszaöleltem, majd arcom a nyakhajlatába fúrtam, közben lassan felültem.
– Mit láttál álmodban? – Szólalt meg hirtelen Alessandra. Awai aggódva nézett rám, mindenki engem fürkészett.
– N-nem akarok beszélni róla... – Szavaimból ismét a gyengeségem hallatszott ki, meg kell acéloznom magam végre.
– Kérlek... – Ales nem könyörgött, de nem is váltott parancsolgató hangnembe. Bólintottam, majd elengedtem Tyt, aki lassan eltávolodott tőlem. – Mesélj el mindent.

Tizenöt perccel később, a többiek meglepődve néztek rám. Mindent elmeséltem nekik. Eztán ők jöttek. Mint kiderült, valaki betört a palotába, és megtámadott minket. Engem elkábított, ezért láttam mindazt, amit nem akartam soha életemben. Közben a hercegnő is megérkezett, és marasztalt minket holnapig. Megmosakodtunk, majd lefeküdtünk aludni. Ty ragaszkodott hozzá, hogy vele aludjak, nehogy valami bajom essen este. Miután átöltöztem és kifésültem a hajam bebújtam mellé az ágyba, aztán hozzábújtam, mire Ő átölelt. Egy picit helyezkedtem, majd elnyomott az álom.

2006. 12. 9.

Reggel kipihenten ébredtem fel. Gyorsan beágyaztam, majd átöltöztem és befontam a hajam. Leszaladtam a lépcsőn, de lent véletlenül beleszaladtam valakibe. Felkászálódtam a földről, majd bocsánatot kértem Sir Leonardtól. Mögötte egy fiatal, majdnem velem egy idős fiú állt, de két fejjel magasabb volt nálam. Miközben kimentem az udvarra a szemem sarkából rá pillantottam. Zöld, üveges szemei voltak, haja világos barna színben pompázott. Búskomor arccal baktatott fel a lépcsőn a Sir mögött.
Este kicsit beszéltem Perryvel, hogy engedjen át az új fiúhoz. Miután az éjjeli őrök leváltották a nappaliakat segített átszökni a fiúk lakrészébe. Ezt gyakran megcsináltuk, bár eddig mindig a fiúk akartak velem beszélgetni.
– Sziasztok! – Köszöntem kicsit félve, miközben beléptem az új fiú és Jeremy szobájába. Jer' az egyik őr fia, már kicsi kora óta velünk él. Körülbelül úgy nézett ki, mint az apja, kicsit vékonyabb volt, és ugyan olyan arany barna haja volt, mint az apukájának. Csillogó mogyoró barna szemeitől az udvarhölgyek minden egyes alkalommal elolvadtak. Ránéztem az új fiúra, aki őszintén szólva elég búval baszott volt. Leültem mellé, mire lenézett rám.
– Szia! – Köszöntem külön neki, mire bólintott. – Okami vagyok – mutatkoztam be pusztán a vezeték nevemmel. Sosem szerettem, ha a keresztnevemen szólítottak, így mindig csak az Okamit használtam.
– Tudom mi a neved – mondta, majd nemes egyszerűséggel kinyitotta a könyvét és olvasgatni kezdte.
– És a tiéd mi? – Kíváncsiskodtam. Tényleg érdekelt minden vele kapcsolatos dolog.
– Törpékkel nem tárgyalok. – Lapozott egyet a könyvében.
– Nem vagyok törpe, csak alacsony.
Lassan rám emelte tekintetét, majd becsukta a könyvét. Közelebb ült hozzám, majd egy kicsit előre dőlt. Egyik kezével a fejem mellett támaszkodott felém, közben lenyomott az ágyra, majd közelebb hajolt. Szívem a torkomban dobogott, nem tudtam mire készül. Perry megindult felénk, de Jeremy visszafogta. A fiú lehajolt hozzám, majd a fülembe suttogott.
– Ty vagyok. Ty Cross.

A jelen

Ty karjai közt ébredtem, még sötét volt. Az órámra néztem, ami 11:34-et mutatott. Nagyon korán van még. Elhelyezkedtem, majd egy idő után sikerült visszaaludnom.

2008. 09. 13.

Behúztam neki egyet. Nem zavarta, továbbra is küzdött velem. Tökön rúgtam, mire felmordult, és fel akart pofozni de elhajoltam tőle. Kigáncsoltam és ráültem a derekára, majd újra és újra megütöttem. Eleredt az orra vére, de még mindig nem adta fel. Lucas fordított a helyzeten, így én kerültem alulra. Perry körülbelül öt perce szaladt el, a többiek azóta minket figyelnek, hogy melyikünk adja fel hamarabb. Viszont az biztos, hogy én addig nem fogom feladni, amég Ty nem látta, hogy igen is meg tudok verni egy fiút. Győznöm kell! Vergődtem és próbáltam kiszabadulni a szorításából, de nem ment. Felpofozott, majd be is húzott egyet ököllel, amitől felszakadt a szám. Egy ideig próbáltam kiszabadulni alóla, aztán tűrtem az ütéseit, a megfelelő pillanatra várva. Mikor egy kicsit már megizzadt a keze sikerült kicsúsztatnom belőle az enyém, és lelöktem magamról, majd ráugrottam és ott ütöttem ahol értem. Ismét sikerült fordítania, aztán már éppen emelte a kezét egy hatalmas pofonra, de Ty pont akkor érkezett meg, és lerángatta rólam, mire Lucas behúzott neki egyet. Felálltam aztán ellöktem őt, és ott karmoltam, haraptam ahol csak elértem. Teljesen elborult az agyam, a belső farkasom irányított mindent. Ismét belemélyesztettem a fogaim. A vér fémes íze lassan töltötte meg a számat, aztán ráncigálni kezdtem, hogy ki tudjak harapni egy darabot a kezéből, de nem sikerült. Bár ez érthető, hiszen nincsenek olyan fogaim mint egy igazi farkasnak. Perry segített Tynak leszednie engem Lukeról, utána még mindig vicsorogtam rá és morogtam. Egyszerűen nem tudtam megnyugodni. A falkatársaimat nem bánthatják. A fiúk felhurcoltak a szobámba, majd belöktek a zuhany alá és a szöszi megnyitotta a hideg vizet. A jéghideg folyadék lassan csurgott le rajtam, ezzel lemosva rólam mindent. A vért, az idegességem, és talán még a szégyent is. Anyuék haragudni fognak rám, amiért megütöttem Lucast, mikor tépkedte a hajam. Túlságosan is gyorsan dühbe gurulok. Kiküldtem a fiúkat, majd levetkőztem és lefürödtem. Miután ez megvolt, felöltöztem és kimentem. Nem értem magamat. Élveztem, hogy fájdalmat okozhatok Lucasnak. Nagyon élveztem. Teljesen megbolondultam a vér ízétől.


A jelen

Lassan nyitogattam a szemeimet. Ty még mindig engem ölelt, így kénytelen voltam piszkálni egy kicsit, hogy elengedjen. Kimásztam az öleléséből, aztán bementem a fürdőbe és vettem egy forró fürdőt. Ezek után magamra csavartam egy türcsit és kimentem, de Ty nem volt az ágyban. Ismét két kéz fonódott a derekamra, mire én szembefordultam Tyal.
– Jó reggelt Hercegnőm – mondta, majd még közelebb húzott magához. Hozzá bújtam, kifejezetten jól esett a közelsége. Közelebb hajolt hozzám, és én is Ő hozzá, mire kicsit meglepődött, de nem tágított. Ajkunk már majdnem összeért, mikor az ajtó hangos nyikorgás közeoette kinyílt, mi pedig egyszerre kaptuk a belépő szőkeségre a tekintetünk. Perry szeme meglepődöttséget tükrözött, de volt valami más is a szemében. Mintha féltékeny lett volna.


Helaaa ☺
Ez lenne a hatodik fejezet, nemsokára hozom a következőt. :3
Ne vágj eret,
Dundi szeret 👾