A Vadászok – Nyolcadik

I am the Alpha.

Okami szemszöge

Hirtelen egy árny suhant el előttem, ezzel egyidőben az a valami elkapta a gyújtót így megmentve a szenvedéstől. Már kissé kevésbé félve Tyra néztem, arcáról félelem, meglepődöttség és aggodalom egyvelegét lehetett leolvasni. Tekintetem Awaira siklott, aki ugyan annyira meglepődött volt, mint én. Kínzómról az említett árnyra néztem, aki amint látom egy macska. Vagyis, azt hiszem Ő is egy Őrző. Ty őzője? Vagy esetleg a Jaegeré? Egyikben sem lehetek biztos, viszont abban igen, hogy ez a valaki megmentette az életem. Az újonnan jött alakváltó körül fekete és arany csillagok kezdtek cikázni, majd az alacsony, csomós szőrű barna kiscicából egy igazán helyes fiatalember változott. Sötétbarna haja csurom vizes volt, ahogyan a ruhái is. Kékes szürke szemeivel hol rám, hol pedig a többiekre nézett.
– Csá öcsi! - Mondta a megmentőm, majd felém fordult. – Már a csajodat sem tudod megvédeni? – Végig engem fürkészett, viszont szavait Tyhoz intézte. A fiú Awai mellől megindult felém, majd kiengedett amég Ty lefogta a tiltakozó Await. a
A fiúk cseréltek majd amíg Ty felvett a hátára az idegen egyszerűen beadott valamit Awainak amitől a lány elájult. Olyan voltam, mint egy rongybaba, végtagjaim csak úgy lógattam, a fejemet Ty vállán pihentettem miközben Ő felcipelt a lovakhoz. A fiú segített Tynak felrakni engem Engösz hátára majd Ty is felült a lóra, aztán pedig az ismeretlen fiú - aki még mindig nem mutatkozott be - átváltozott macskává majd felugrott Ty elé, engem pedig nem sokkal később elnyomott az álom.

A mindenható szemszöge

Ty és az őrzője - miután sikeresen megmentették Okamit - elfurikáztak a Fuchs ház rejtekébe, majd miután az Őrző kikönyörögte másik védencétől a szállást barátainak, ellátták Okamit majd a lány Tyal együtt az egyik szobában maradt. Travis Livvel beszélgetett, a másik gazdájával. Még régen, mikor Ty kicsi volt - körülbelül 7 éves -, és megkapta a kis őrzőjét (még kis cicakémt)  név szerint Travist, kirakta az utcára mondván, hogy nem kell plusz teher a vállára. Travot ezért beosztották egy másik vadász mellé, pontosabban Livhez. A kettőjük kapcsolata sosem volt zökkenőmentes, viszont mindketten kicsit többet éreztek puszta barátságnál. Travis mindig is védelmező-típus volt, így nem hagyta, hogy Ty Őrző nélkül maradjon. Nagy vonalakban ennyi lenne a történet.
– Mégis hogy képzelted, hogy ideállítasz hozzám, egy farkassal és azzal az idiótával?
– Bocsánat...
– Csak ennyit tudsz mondani? Bocsánat? Most komolyan Travis? Azok után ami akkor történt simán ide mered hozni őket? – Kettejük közt szinte tapintani lehetett a feszültséget. – Holnap mi lesz, beállít a lány Őrzője is, vagy mi? Jó hogy nem már azt kéred, hogy tartsam a hátam! – A fiú sajnos pontosan tudta hogy mire céloz ezzel a lány.

2007. Montgomery, a Fuchs ház rejtekhelye

A fiatal fiú a foteljában ült, az újság fölé görnyedve olvasott, miközben nagyokat kortyolt forró teájából. Tengerkék szemeit szürkés köd borította. A televíziós készülékben egy különös kinézetű riporter mesélte az aznapi híreket. Miután megitta a pohár tartalmát, Travis kicsoszogott a konyhába majd a mosogatóba rakta a tárgyat, közben kinézett az ablakon. A hó fehérre festette a tájat, annak ellenére, hogy ezek voltak a tél utolsó napjai. Nemsokára beköszönt a tavasz, minden virágba borul és a hó helyett mindent nedves esőcseppek fognak borítani. Hát igen, Montgomery sosem a fényes időjárásáról volt híres. Szinte mindenhol óceáni és egyenlítői éghajlat uralkodott, csak néhány elszórt helyen volt található több napsugárral   telített városka.
Hirtelen kopogtak, a fiú először a földön játszadozó Livre nézett, aki ölében egy kölyökfarkast dédelgetett. Travis biccentett, majd ment ajtót nyitni, közben a kislány felvitte a szobájába az állatot. Az előbb említett kinyitotta az ajtót, aztán mikor Awai belépett rajta egyből br is cdukta azt, hogy a hideg ne árassza el az egész nappalit. Az ifjú szőke vadász leszaladt a lépcsőn, majd megölelte vörös barátját. Trav zsebében megcsörrent a telefon, amit azonnal fel is vett.
Egy ideig érdeklődve hallgatta beszélőtársát a vonal másik végéről, aztán megbeszéltek valamit és bontotta a vonalat.
– Hercegnőm – guggolt le a szöszihez – mindjárt jövök, csak egy kicsit el kell hogy menjek, jó?
Miután lezsírozta a kis hét évessel az üzletet gyorsan magára kapta a kabátját és a cipőjét, majd csettintett és már ott sem volt.

Pár órával később a fiú fáradtan esett be az ajtón, de amint meglátta hogy mi történt a fáradtság elillan lt a szeméből. Liv a saját vérében feküdt, egy nagy vágás volt a hátán. A farkas kölyök, aki nemrég még békésen szundított most morogva vicsorog Awaira, aki egy véres késsel a kezében közelít felé. Travis amilyen gyorsan csak tudja átszeli a kettejük közt lévő távolságot és elkábítja a vöröst. Ezután odaszalad Livhez és elkezdi gyógyítani.
A barna farkas egyfolytában Liv mellett mozgolódik, próbálja felkelteni. Mire végez a gyógyítással már csak egy csúnya heg marad Liv hátán. Felviszi a szobájába majd letisztogatja és berakja az ágyba aztán pedig betakarja. Ad egy puszit a homlokára és lemegy a másik rókához, aki időközben elkezdett ébredezni. A fiú megvárja míg megjönnek érte a szülei majd elmeséli amiket tud a történtekről, viszont Awai arcáról korántsem a megbánás jeleit lehet leolvasni. Büszkén vigyorog, a szülei pedig csak mosolyognak. Beteg egy család az egyszer biztos.

Napjainkban

Travisnek sikerült egy kicsit lenyugtatni Livet, így a lány már nem tartott annyira a vendégeitől. Pontosabban nem tartott annyira Okamitól. A farkasokkal eddig sem volt semmi baja, hiszen egyikük pont megmentette aznap. Ki tudja mi történt volna, ha az a farkad nincs ott, és nem próbálja meg feltartani Await? Valószínűleg Liv már nem élne.
A lány felbaktatott az emeletre, egyenesen abba a szobába, ahol Okami volt. Benyitott az ajtón, majd belépett és körbenézett a helységben. A farkas lány békésen aludt a fotelágyban, egészen addig míg meg nem érezte a róka szagát. Kipattantak a szemei és felállt eddigi fekvőhelyéről.
– Uhm szia... Liv vagyok – nyújtotta a kezét a lány. A másik vonakodva ugyan de kezet rázott vele.
– Okami – válaszolta egyhangúan. A két lány egy ideig csak a másikuk szemét bámulta, majd lassacskán kielemezték egymást. Livről le lehetett olvasni, hogy egy légynek sem tudna ártani, így Okami egy kicsit kezdett bízni a lányban. Ugyan még mindig benne volt a rókák iránti gyűlölet, szimpatikus volt neki az aranyszőke hajú lány.

Hella
Ez lenne a nyolcadik fejezet, remélem elnyeri a tetszéseteket. ☺
A következőben megpróbálok minden dolgot tisztázni, hogy Travis akkor miért hagyta ott Livet, hogy a lányok hogyan találkoztak előszőr, mi van Awaival és Perryvel, stb. Na de mindegy is, annyi a lényeg, hogy próbálok sietni vele :DD
Ne vágj eret,
Dundi szeret 😒❤

A Vadászok – Hetedik

The secrets revealed. The pack falls apart.

Okami szemszöge

Ty továbra sem távolodik el tőlem, aminek jelen pillanatban csak örülni tudok. Szükségem van az ölelésére, a csókjára. Szükségem van rá. Perry ebben az esetben pedig csak zavaró tényező. Magam sem értem miért, de haragszom rá. Megzavart minket, miközben Awaival kéne flörtölgetnie, vagy khm... azt csinálnia. A szöszi bocsánatot kért, majd távozott, persze az ajtót nyitva hagyta. Mi van ezzel, barlangban lakik? Amíg Ty becsukta az ajtót előszedegettem a cuccaim, aztán bementem a fürdőbe és felöltöztem. Valahogy elment a kedvem ettől az egésztől. Kifésültem a hajam majd kimentem, beágyaztam és felvettem a bakancsomat is. Miután ez megvolt, letrappoltam a lépcsőn, így arra az emeletre jutottam ahol a konyha, egy társalgó, és Briteny hercegnő lakosztálya van. Besiettem a konyhába és elcsórtam egy almát, majd visszamentem a szobánkba. A fekete farmerom kicsit elcsúszkált a lábszáramon, így megigazítottam, majd kiegyenesedtem és beleharaptam az almámba. Jól esett végre ehető kajához jutni.

Awai szemszöge

Meg kell ölnöm őket. A francba is, miket beszélek? Először megkínzom mindegyiket, egytől egyig, utána pedig megmérgezem őket valamivel, hogy lassú fájdalmas halált haljanak, mint ahogyan az a szegény nénike is. Megérdemelte a halált, ahogyan Ő is megérdemli. Meg fog halni, én fogom megölni. Nem Lucas, nem anyáék. Ők foglalkozzanak csak a szüleivel, vagy a többi rühes döggel. Ő az enyém, nekem kell megölnöm. Sikerült a bizalmába férkőznöm, könnyű dolgom lesz. Ha továbbra sem jön rá, hogy én voltam, aki megölte a nagyiját, sima liba lesz az egész, már mindent elterveztem. Elvezetem az itteni katakombákba, amit még a régi Jaegerek építettek ide. Ott foglyul ejtem, tüzet gyújtok körülötte és hagyom, hogy szenvedjen először csak a tűz látványától, majd szépen fokozatosan felhevítem a késeim és egyiket a másik után fogom belé döfni. Nem érdekel, hogy ott van Ty is. Ha esetleg arra vetemedne, hogy megvédje, megmutatom neki, ki is valójában a főnöke. Perryt sikerült teljesen magam mellé állítanom, így ő sem fog zavarni. Igen, megyek is. Most van esélyem, nem szalaszthatom el.
Gyorsan lesiettem az alattunk lévő lakosztályba, ahol Tyék szálltak meg. Kopogtam, majd benyitottam. Okami a szokásos pulcsi-bélelt farmer kombóját viselte, egy fekete bakanccsal, és a haját be is fonta. Szemei zölden csillogtak, valószínűleg nemrég fürdött, hiszen a víztől szokott ilyen üveges hatásúvá válni a szeme. Biztosan meg akarom ölni? Miket beszélek, persze, hogy meg akarom! A farkasok és a rókák sosem voltak túl jóban egymással, így ez nem fogja túlságosan meglepni, na de az, hogy Ty is mellettem álljon... annál inkább. Eleinte nem igazán bíztam meg benne tudván, hogy a legjobb barátját is képes elárulni, de aztán valahogy mégis sikerült elnyernie a bizalmam. Amég 'Kami engem fürkészett Ty lassan, hangtalanul mögé sétált és várta a jelet. Okamira mosolyogtam majd kacsintottam egyet, mire a fiú az arcához szorított egy kendőt és a lány sikoltozni kezdett. Ty Sikereden elkábította a Farkast majd megkötözte és felvette a hátára. Lesiettem az alsó szintre, majd miután gyorsan előkotortam a kulcsot, amit az éjszaka folyamán loptam el Briteny lakosztáyából, kinyitottam az ajtót ami a pincébe vezetett. Lesiettünk a lépcsőn majd egy másik, relytett kijáraton távoztunk. Ty felrakta Okamit Engösz hátára majd felült a nyeregbe, ezalatt én is felszenvedtem magam a lovamra. Elindítottuk a lovakat, majd vágtázva kb tíz perc alatt elértünk az ősi Jaegerek relytekéhez.

Okami szemszöge

Már körülbelül fél órája ébren vagyok. Nem tudom elhinni, hogy ezt tették. Hülye voltam, hogy bíztam bennük. Hiba volt bíznom bárkiben is. Nem hiába mondják, hogy a Jaegerekben nem lehet megbízni. Jelenleg itt vagyok egy menedékhelyen, egy romos háznak a pincéjében, kiláncolva, fázva, rettegve, de legfőképpen csalódottan. Ty mindent csak azért tett, hogy a közelembe férkőzzön és utána eláruljon. Tehát, ha szépen szeretnék fogalmazni, egy veremben vagyok, összezárva egy ravasz rókával és egy hűtlen kutyával. Nem intézhetnek el ilyen könnyen. Meg fogok szökni, muszáj megszöknöm. Rángatni kezdem a láncaim, de semmire sem megyek vele. Awai hirtelen kiviharzik a helyiségből, én pedig egyedül maradok a Vérebbel.
Mikor rám néz és találkozik a tekintetünk, én csak elfordítom a fejem. Semmi kedvem  az áruló pofáját nézni. Awai késekkel, és három kanna benzinnel tér vissza. Fog az asztalról egy gyufát majd begyújtja a kandallót, amitől elfog a szorongás. Nem szeretem a tűz közelségét főleg, ha vele vagyok összezárva. Magabiztosságot tettetve rá pillantok. Nem szabad látnia, hogy félek. Tőlem jobbra és balra félkör alakban kiönt egy kanna benzint, majd meggyújtja azt. Lelapulok a földre amennyire csak tudok, és próbálok tudomást sem venni a tűzről. Awai megragad pár kést, majd felhevíti őket a kandalló tüzében és odasétál hozzám. Az egyiket megfogja a markolatánál és kíméletlenül a bal combomba döfi. Felsikoltok a fájdalomtól, majd morogva előrébb hajolok, mire Ő hátrál egy kicsit. Mivel a kezeim is le vannak láncolva nem tudom kiszedni magamból a tőrt és nem is lenne túl jó ötlet tekintve, hogy Awai kirakott az asztalra egy csokor farkasölő virágot, aminek az illatát ha beszívom eleve lassabban gyógyulok. Kábán Tyra pillantok, aki csak szörnyülködve áll az ajtóban. Visszanézek a vöröskére, aki egy másik vágóeszközzel a kezében közelét felém. Hörgő hangot adok ki, de ez sem érdekli. Letérdel elém, majd megemeli a fejem, és a gyomromba szúrja a kést,  nyüszítve szorítom össze a fogaim. Kibaszottul fáj és ha mindez nem lenne elég, még van egy másik ugyan ilyen is a lábamban. Nyüszögve figyelem Await, miközben egy újabb tőrért nyúl, majd visszaül velem szembe törökülésben. A jobbik lábamon feljebb tolja a nadrágom szárát, gyengeségemben tiltakozni sincs  erőm. A forró pengével karcolgatni kezdi a lábszáram. Fájdalmas morgások és nyüszítések hagyják el a szám. Nem számítottam arra, hogy Awai meg fog kínozni. Reménykedtem benne, hogy könnyű és gyors halálom lesz, de hát, mit is képzeltem? Hiszen Ő egy Jaeger!

Ty szemszöge

Szörnyű így látni Okamit. Tudom, hogy mindez részben az én hibám, viszont ha nem vállalom el, hogy segítel, a társam holtbiztos, hogy meghal. Így legalább talán meg tudom szöktetni, és akkor tudunk ketten továbbmenni, mivel nem Awai az egyetlen veszélyforrás. Az a bukott angyal, aki megtáadott minket még mindig itt ólálkodik, így muszáj sietnünk. A vörös hajú lány lassan kihúzza a kést Okami gyomrából, majd gyorsan újra belédöfi, mire a másik lány felkiált fájdalmában. Awai az egyik kannához nyúl, majd Okamit is belocsolja benzinnel.
– Ugye nem akarod meggyújtani?! – Kérdezem felháborodottan, mire a 'főnököm' rám néz, majd elvigyorodik.
– Már hogy ne akarnám? – Húzza szélesebb vigyorra a száját. – Meg kell tanulnia, hogy a tűz nem játék.
A Róka ismét egy gyufáért nyúl, ám mielőtt még megakadályozhatnám eldobja azt, egyenesen az alfám felé, akinek a torkából egy fájdalmas sikoly tör fel.

DUNDIGOLYÓ IS BACK BITCHES.
Helaa.
Bocsika, hogy több mint egy hétig nem volt rész, csak nem volt valami sok időm. Igyekszem a kövivel.
Ne vágj eret,
Dundi szeret.

A Vadászok – Hatodik

She's mine. I found her.

Okami szemszöge

Zihálva, megizzadva ébredtem. Szívem hevesen kalapált, szaporán vettem a levegőt. Pislákolva nyitottam ki a szemem, de a hirtelen fény miatt gyorsan be is csuktam. Mozgolódást hallottam magam mellől, de nem volt erőm odanézni. Féltem. Tényleg, igazán féltem. Féltem attól, hogy mit fogok látni, ha kinyitom a szememet. Féltem, hogy megint le fog játszódni előttem minden. Ahogy a barátaim a saját vérükben ázva fekszenek, Alessandra elkerekedett szemei, és a félelmem, ami még mindig jelen volt bennem.
– Okami, ébren vagy? – Hallottam egy ismerős hangot tőlem jobbra.
– Perry? – Elcsuklott a hangom. – Perry, te vagy az?
– Igen, én vagyok. Hogy érzed magad?
– De hát te... te meghaltál... – Még mindig nem mertem kinyitni a szemem. Könnyezni kezdtem, hangom erőtlenebb volt, mint hittem.
– Csak képzelted. Itt vagyok. Mind itt vagyunk. Nyisd csak ki a szemed – hangja megnyugtató volt, úgy cselekedtem ahogy mondta. Lassan kinyitottam a szemem, majd ránéztem. Tényleg, ott volt, és nem halt meg. Elfordítottam a fejem a másik irányba, Tyék is ott voltak. Az említett fiú odajött hozzám, majd megölelt.
– Azt hittem bajod esett... – suttogott. Visszaöleltem, majd arcom a nyakhajlatába fúrtam, közben lassan felültem.
– Mit láttál álmodban? – Szólalt meg hirtelen Alessandra. Awai aggódva nézett rám, mindenki engem fürkészett.
– N-nem akarok beszélni róla... – Szavaimból ismét a gyengeségem hallatszott ki, meg kell acéloznom magam végre.
– Kérlek... – Ales nem könyörgött, de nem is váltott parancsolgató hangnembe. Bólintottam, majd elengedtem Tyt, aki lassan eltávolodott tőlem. – Mesélj el mindent.

Tizenöt perccel később, a többiek meglepődve néztek rám. Mindent elmeséltem nekik. Eztán ők jöttek. Mint kiderült, valaki betört a palotába, és megtámadott minket. Engem elkábított, ezért láttam mindazt, amit nem akartam soha életemben. Közben a hercegnő is megérkezett, és marasztalt minket holnapig. Megmosakodtunk, majd lefeküdtünk aludni. Ty ragaszkodott hozzá, hogy vele aludjak, nehogy valami bajom essen este. Miután átöltöztem és kifésültem a hajam bebújtam mellé az ágyba, aztán hozzábújtam, mire Ő átölelt. Egy picit helyezkedtem, majd elnyomott az álom.

2006. 12. 9.

Reggel kipihenten ébredtem fel. Gyorsan beágyaztam, majd átöltöztem és befontam a hajam. Leszaladtam a lépcsőn, de lent véletlenül beleszaladtam valakibe. Felkászálódtam a földről, majd bocsánatot kértem Sir Leonardtól. Mögötte egy fiatal, majdnem velem egy idős fiú állt, de két fejjel magasabb volt nálam. Miközben kimentem az udvarra a szemem sarkából rá pillantottam. Zöld, üveges szemei voltak, haja világos barna színben pompázott. Búskomor arccal baktatott fel a lépcsőn a Sir mögött.
Este kicsit beszéltem Perryvel, hogy engedjen át az új fiúhoz. Miután az éjjeli őrök leváltották a nappaliakat segített átszökni a fiúk lakrészébe. Ezt gyakran megcsináltuk, bár eddig mindig a fiúk akartak velem beszélgetni.
– Sziasztok! – Köszöntem kicsit félve, miközben beléptem az új fiú és Jeremy szobájába. Jer' az egyik őr fia, már kicsi kora óta velünk él. Körülbelül úgy nézett ki, mint az apja, kicsit vékonyabb volt, és ugyan olyan arany barna haja volt, mint az apukájának. Csillogó mogyoró barna szemeitől az udvarhölgyek minden egyes alkalommal elolvadtak. Ránéztem az új fiúra, aki őszintén szólva elég búval baszott volt. Leültem mellé, mire lenézett rám.
– Szia! – Köszöntem külön neki, mire bólintott. – Okami vagyok – mutatkoztam be pusztán a vezeték nevemmel. Sosem szerettem, ha a keresztnevemen szólítottak, így mindig csak az Okamit használtam.
– Tudom mi a neved – mondta, majd nemes egyszerűséggel kinyitotta a könyvét és olvasgatni kezdte.
– És a tiéd mi? – Kíváncsiskodtam. Tényleg érdekelt minden vele kapcsolatos dolog.
– Törpékkel nem tárgyalok. – Lapozott egyet a könyvében.
– Nem vagyok törpe, csak alacsony.
Lassan rám emelte tekintetét, majd becsukta a könyvét. Közelebb ült hozzám, majd egy kicsit előre dőlt. Egyik kezével a fejem mellett támaszkodott felém, közben lenyomott az ágyra, majd közelebb hajolt. Szívem a torkomban dobogott, nem tudtam mire készül. Perry megindult felénk, de Jeremy visszafogta. A fiú lehajolt hozzám, majd a fülembe suttogott.
– Ty vagyok. Ty Cross.

A jelen

Ty karjai közt ébredtem, még sötét volt. Az órámra néztem, ami 11:34-et mutatott. Nagyon korán van még. Elhelyezkedtem, majd egy idő után sikerült visszaaludnom.

2008. 09. 13.

Behúztam neki egyet. Nem zavarta, továbbra is küzdött velem. Tökön rúgtam, mire felmordult, és fel akart pofozni de elhajoltam tőle. Kigáncsoltam és ráültem a derekára, majd újra és újra megütöttem. Eleredt az orra vére, de még mindig nem adta fel. Lucas fordított a helyzeten, így én kerültem alulra. Perry körülbelül öt perce szaladt el, a többiek azóta minket figyelnek, hogy melyikünk adja fel hamarabb. Viszont az biztos, hogy én addig nem fogom feladni, amég Ty nem látta, hogy igen is meg tudok verni egy fiút. Győznöm kell! Vergődtem és próbáltam kiszabadulni a szorításából, de nem ment. Felpofozott, majd be is húzott egyet ököllel, amitől felszakadt a szám. Egy ideig próbáltam kiszabadulni alóla, aztán tűrtem az ütéseit, a megfelelő pillanatra várva. Mikor egy kicsit már megizzadt a keze sikerült kicsúsztatnom belőle az enyém, és lelöktem magamról, majd ráugrottam és ott ütöttem ahol értem. Ismét sikerült fordítania, aztán már éppen emelte a kezét egy hatalmas pofonra, de Ty pont akkor érkezett meg, és lerángatta rólam, mire Lucas behúzott neki egyet. Felálltam aztán ellöktem őt, és ott karmoltam, haraptam ahol csak elértem. Teljesen elborult az agyam, a belső farkasom irányított mindent. Ismét belemélyesztettem a fogaim. A vér fémes íze lassan töltötte meg a számat, aztán ráncigálni kezdtem, hogy ki tudjak harapni egy darabot a kezéből, de nem sikerült. Bár ez érthető, hiszen nincsenek olyan fogaim mint egy igazi farkasnak. Perry segített Tynak leszednie engem Lukeról, utána még mindig vicsorogtam rá és morogtam. Egyszerűen nem tudtam megnyugodni. A falkatársaimat nem bánthatják. A fiúk felhurcoltak a szobámba, majd belöktek a zuhany alá és a szöszi megnyitotta a hideg vizet. A jéghideg folyadék lassan csurgott le rajtam, ezzel lemosva rólam mindent. A vért, az idegességem, és talán még a szégyent is. Anyuék haragudni fognak rám, amiért megütöttem Lucast, mikor tépkedte a hajam. Túlságosan is gyorsan dühbe gurulok. Kiküldtem a fiúkat, majd levetkőztem és lefürödtem. Miután ez megvolt, felöltöztem és kimentem. Nem értem magamat. Élveztem, hogy fájdalmat okozhatok Lucasnak. Nagyon élveztem. Teljesen megbolondultam a vér ízétől.


A jelen

Lassan nyitogattam a szemeimet. Ty még mindig engem ölelt, így kénytelen voltam piszkálni egy kicsit, hogy elengedjen. Kimásztam az öleléséből, aztán bementem a fürdőbe és vettem egy forró fürdőt. Ezek után magamra csavartam egy türcsit és kimentem, de Ty nem volt az ágyban. Ismét két kéz fonódott a derekamra, mire én szembefordultam Tyal.
– Jó reggelt Hercegnőm – mondta, majd még közelebb húzott magához. Hozzá bújtam, kifejezetten jól esett a közelsége. Közelebb hajolt hozzám, és én is Ő hozzá, mire kicsit meglepődött, de nem tágított. Ajkunk már majdnem összeért, mikor az ajtó hangos nyikorgás közeoette kinyílt, mi pedig egyszerre kaptuk a belépő szőkeségre a tekintetünk. Perry szeme meglepődöttséget tükrözött, de volt valami más is a szemében. Mintha féltékeny lett volna.


Helaaa ☺
Ez lenne a hatodik fejezet, nemsokára hozom a következőt. :3
Ne vágj eret,
Dundi szeret 👾