A Vadászok – Ötödik

Never let me die

Sziasztook! Ez lenne az ötödik fejezet, remélem elnyeri a tetszéseteket, és kérlek ne öljetek meg a befejezésért. Nem sokára hozom a követlező részt.

Ne vágj eret,

Dundi szeret 👾

Okami szemszöge

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer két lány akik Montgomeryben ragadtak. Ez mind szép és jó, elmenne egy fantasy regény kezdetének, csak az a baj, hogy mi ragadtunk itt. És uhm hát, mint kiderült, a vadászokat itt nem csipázzák annyira. Valaki értesítette az itt létünkről a helyi lovagokat, és meg akarnak minket ölni, mondván: „Kivülállóknak nincs helyük a világunkban."

Többször is próbálkoztunk, de idővel kénytelenek voltunk feladni, mivel üldözni kezdtek minket. Elmenekültünk, viszont most az erdőben vagyunk, Isten sem tudja hol, és éppen melegedünk a tűz mellett. Dolgozott bennem a kíváncsiság, így muszáj volt megkérdeznem valamiről Await.

– Awai... mi történt, mielőtt megpofoztad Perryt? – kérdésem hallatán a lánynak elkerekedtek a szemei majd elpirult.

– Uhm hát... megcsókolt... – színét még a haja is megirigyelte volna.

Perry meg a csókolózás? Az két külön dolog. Meg egyébként is minek csókolta meg volna Await ha én... Na várjunk. Most komolyan féltékeny vagyok? Nem nem nem neeeeeem ez nem történhet meg. Tényleg féltékeny lennék? Nem, az lehetetlen. Csak meglepődött. Igen, meglepődtem, csak is ez lehet ez a furi érzés itt bent.

– És miért pofoztad meg?

– Hát... őszintén szólva nem voltam felkészülve rá, pusztán ezért. Egyébként jó volt meg minden, és... azt hiszem szeretem Őt.

A szívem kihagyott egy ütemet. Szóval, Ők most valójában szerelmesek egymásba. Meg kéne értenem, viszont ez az érzés nagyon nem hagy nyugodni. Körülbelül mint mikor bűntudatom van. Tényleg féltékeny vagyok. Hisz' Perry mindig velem volt, úgy viselkedett velem mintha szeretne, sosem láttam rajta, hogy szerelmes lenne Awaiba. Biztos csak nincs már több pornó a neten és vágyik egy kis izgalomra. Nincs mocskos fantáziám csak szexi képzelőerőm. Várjunk, mégis miket hordok én itt össze? Örülnöm kéne, hogy végre rátalált a szerelem, erre itt féltékenykedek. Ez nagyon nincs rendben.

A mindenható szemszöge

Eközben a fiúknál...

Ty idegesen nézett körbe. Valahogy már három órája csak körbe körbe mennek, és nem jutnak semerre. Voltak olyan hülyék, hogy nem hoztak magukkal térképet, mínusz egy pont a fiúk részére. Perry zavartan a hajába túrt, ezzel összekócolva egyébként sem éppen rendezett fürtjeit.

– Valamit tennünk kéne... – Mondta a szöszi, majd Tyra nézett.

– Na ne – vágta rá egyből a másik fiú, mire Perry felvonta a szemöldökét. Még sosem látta ennyire összezavarodottnak Tyt. A barna hajú fiú pedig csak állt ott, csapzottan, megázva, hadilábon állva ezzel a számára ismeretlen érzéssel. Egyedül érezte magát, túlságosan is. – Bocs, én csak... egyszerűen látni akarom Őt.

– Semmi baj, átérzem. Majd megnyugszol. Egy kicsit pihenjünk, aztán tovább megyünk, rendben?

Ty bólintott, majd leült az egyik fa tövébe, Perry pedig Ő mellé. Fáradtak voltak, kimerítette őket az utazás és az egész napos séta.

Okami szemszöge

Awaival tüzet raktunk, és próbáltunk átmelegedni az egy napos erős esőzés után, mivel eléggé megáztunk. Awai varázslattal próbálta megszárítani ruháit, ám ezzel csak annyit ért el, hogy sötét zöld köpenye felgyulladt, az alja pedig megégett. Szerencsére sikerült egy jó helyet találnunk, így itt aludni is tudunk. Elhelyezkedtem a meleg tűz mellett, majd nem sokkal később elnyomott az álom.

Engösz halk prüszkölésére ébredtem. Lassan nyitogattam a szemeim, kellett pár másodperc mire hozzászoktam az éjszaka sötétjére. Hirtelen ágak ropogását hallottam, így kissé túl hirtelen ültem fel, és megszédültem. Megfogtam az egyik tőröm, majd felálltam, és körülnéztem. Varjak károgását lehetett hallani, majd valami odadutott hozzám, és elkapta a torkom. Gyorsan az illető kezéhez kaptam, és rugdostam felé a lábaimmal, ahogy elemelt a földtől. A holdfény megcsillant az arcán, majd megcsapott a felismerés, hogy Ő ott állt előttem. Mikor Ty észrevette, hogy gyakorlatilag a vadásztársát folytogatja, hirtelen elengedett, amitől a földre huppantam, kezem még mindig a nyakamnál tartva, és köhögtem. Felsegített a földről, majd átölelt és egy puszit nyomott a homlokomra.

– Bocsánat... annyira sajnálom... kérlek ne haragudj... – szinte már könyörgött.

– S-semmi baj, nem haragszom.

Awai nyöszörögve ült fel a földről, majd megdörzsölte a szemét.

– Ki az? – Kérdezte, miközben felállt. – Ty? Hol van Perry?

Perry nevének hallatán szívem kihagyott egy ütemet. Mi a franc volt ez? Már csak Perry neve is ezt hozza ki belőlem. Az említett fiú egy széled fa mögül bukkant ki, összekócolt hajjal. Ty elengedett, én pedig már üdvözöltem volna a szöszit, mikor megindult felém, azonban mikor odaért hozzám, tovább ment... Awaihoz. Olyan féltékenység lett úrrá rajtam, hogy azt hittem menten szétverek valakit. Awai hozzábújt Perryhez, a fiú pedig átölelte. Nem mertem rájuk nézni. Nem akartam rájuk nézni. Két kéz fonódott a derekam köré, Ty az állát a fejemen támasztotta meg.

– Nehéz elhinni hogy lecserélt mi? Azért vagy féltékeny, mert nem veled foglalkozik. Hercegnő csak azt kapod vissza amit adtál neki... (Alias No Name)

– Ezzek nem segítesz – hátamat melkasának döntöttem. Tényleg nem tetszett, hogy Perry nem velem foglalkozott és, hogy lecserélt. Hiába is próbálom leplezni, kibaszott féltékeny vagyok. Nem akartam elveszíteni Őt is. Bár, már mindegy is. Tetszik neki Awai, sőt, szerelmesek egymásba ezt pedig nem akarom elrontani.

– Bocs, hogy ott hagytalak – törtem meg a lassan közénk telepedő kínos csendet.

– Szarul esett. – Ezzel a kijelentéssel csak növelte bűntudatom, viszont nem akartam miatta lecseszni. Jogosan mondta ezeket, és teljesen igaza volt.

Reggel fáradtan bár, de már teljes létszámban indultunk tovább, egyenesen Alessandrához. Igen, az angyalhoz, akinek egyébként a való világban kéne lennie, de helyette itt dekkol, és vár a csodára. Mint kiderült, felfogadták testőrnek a királyi palotába, hogy minek, azt én sem tudom.

Pár órával később már a palotában vártunk, mikor megjött Alessandra.

– Gyorsan mondjátok, dolgom van!

– Dolgod van? Egy hülye fruskát istápolsz, és élvezed az arany életet, ahelyett, hogy visszatolnád a segged a mi világunkba! – förmedtem rá. Szörnyen rossz érzés volt, hogy az egyik legjobb barátnőm le sem szar, és se szó se beszéd egyedül hagy, azaz majdnem egyedül, de akkor is. Awai és Perry egész nap enyelegnek, és ebből őszintén szólva elegem van. Oké, hogy friss párok, meg minden, de nem kéne minden percben nyalniuk falniuk egymást. Ales elképedve bámult rám, szinte arcon csapott a felismerés, hogy valaki áll mögöttem. Megfordultam, de amit láttam, az lesokkolt. Awai vérben ázva feküdt, kezében a pisztolyával, Perry pedig fel volt akasztva, és élettelenül lógott le a plafonról. Könnyek gyűltek a szemembe, és legszívesebben sikoltottam volna, de egy hang sem jött ki a torkomon. Megváltozott a ruhám, egy fehér buggyos hosszujjú egyberuha volt rajtam, aminek alsó része nem szoknyából, hanem nadrágból állt. Felette szürke mellénnyel, aminek szoknyarésze is volt. Kezemben egy tőrt szorongattam. Száznyolcvan fokos fordulatott vettem, és szembe találtam magam Tyal, akinek gyomrába egy tőr fúródott, amit... én döftem belé. Elkerekedtek a szemeim, keserves zokogásba kezdtem, majd elengedtem a tőröm és forgolódni kezdtem. Körülöttem mindenhol vér, még soha életemben nem féltem ennyire. Sikítottam, de mintha senki sem hallotta volna. Az ajtóhoz szaladtam, de ekkor kint találtam magam a havas fák közt, az erdőben. Ruhámat vér áztatta, könnyeim rászáradtak az arcomra. Futottam és futottam, de nem tudtam mi elől. Elestem, majd hirtelen valami nagy és nehéz esett rám. Tüdőm majdnem öszeroppant a súly alatt, szúró és égető érzést éreztem körülbelül mindenhol. A fejem lüktetett, nem kaptam levegőt. Csak a sötétséget láttam, azon kívül semmit. Beszúrt a szívem, aztán hirtelnjében abbamaradt minden. Hűvös volt. Nem éreztem fájdalmat. Meghaltam?