A Vadászok - Negyedik

Tell the wolves I'm home

Okami szemszöge

Perry fogta Michaelt és kivonszolta a házból. Addig Ty megfogta a karom, majd bedőlt az ágyamba és magával húzott. Nem tiltakoztam, jól esett összebújni vele. Hozzá bújtam, mire átkarolt és adott egy puszit a homlokomra. Jól esett, hogy itt van és törődik velem. Vajon mi történt tegnap? Perry és Awai biztos összevesztek valamin, viszont Awai ok nélkül nem fog senkire fegyvert. Oké, kinézem Perryből, hogy valami olyasmit csinált, de nem valószínű.

Perry szemszöge

Kivittem Michaelt a házból majd útjára engedtem. Hátramentem a kertbe, és leültem a hintára. Asszem most jól magamra haragítottam Await. Elmondtam neki, hogy tetszik nekem aztán megcsókoltam. Erre Ő megpofozott, és elkezdett arról papolni, hogy semmi jogom sincs hozzá, hogy csókolgassam, meg ilyenek. Pedig én tényleg szeretem Őt. Már nagyon rég óta. Próbáltam elfelejteni, de sehogy sem sikerült. Miután Ty letette az esküjét Okamival kapcsolatban, akkor döbbentem rá, hogy mostmár el kell mondanom neki, lépnem kell, mielőtt lecsapják a kezemről. Így hát rászántam magam, és mikor találkoztunk a folyosón kiöntöttem neki a szívem, viszont nem kért belőle. Agh, senki sem mondta, hogy ilyen nehéz a szerelem... Ha ezt előbb tudom, inkább boldogtalanul halok meg. Na jó, azért nem, jobb hamarabb túlesni ezen az egészen. Bele kell törődnöm, hogy Ő nem szeret engem, és nem kér belőlem. Muszáj elfogadnom, különben mindketten csak szenvednénk. Ezerszer elképzeltem, ahogy húsz év múlva Awaival ülünk a teraszon, teázunk, az ujjunkon ott van a karika gyűrű, az eper szőke hajú kislányunk – aki Awai minden jó tulajdonságát örökölte – mellettünk játszik a babáival. Micsoda családi idill. Kár, hogy mindez sosem fog bekövetkezni. A tudtomra adta, hogy nem szeret, el kell fogadnom. Értem. Érte. Értünk.

A mindenható szemszöge

(öt órával később)

Awai lassan sétálgatott fel és alá a szobájában. Ideges volt, nem tudta miért reagalt úgy, mikor Perry megcsókolta. A feje nem volt tiszta, nem tudott kiigazodni az érzelmein. Szerette a fiút, viszont nem volt felkészülve a csókra. Igen, a lánynak ez lett volna az első csókja. Átszaladt Okami szobájába, kezében a jegyzeteit és a telefonját szorongatta. Ebii éppen kutakodott, hogy mi lehet a szüleivel, Awai pedig segített neki. Arra jutottak, hogy Mr. és Mrs. Okami Montgomeryben vannak. Olyasmi, mint mondjuk Lev Grossman A Varázslók c. trilógiájában Fillory. Varázslatos lények élnek ott, minden olyan, mintha a középkorban lennének. Montgomerybe különböző ékkövekkel lehet átjutni, minden vadásznak van egy. Könyveket néztek át percek alatt, írkáltak a jegyzetfüzeteikbe és a lányok arra jutottak, hogy meg kell próbálniuk egyedül átjutni Montgomery világába. A fiatal Vadászokat mindig a szüleik kísérik át első alkalommal, viszont ez az opció sajnos nem volt elérhető a lányok helyzetében. Egészen estig készülődtek és, hogy a ruházatuk ne üssön el nagyon az ottanitól, Awai a pincéjükben lévő középkori ruhákból segített válogatni Okaminak. Miután kiválasztották a ruhát, lemosakodtak, hajat mostak, bepakoltak mindent egy- kisebb oldaltáskába amit egy varázslattal kibővítettek, így körülbelül olyan volt, mint Hermione táskája a Harry Potterben. Ezek után felöltöztek, elrakták a fegyvereiket és amint leszállt az éj, a megírt leveleiket kirakták a komódra, majd elindultak a helyi lovardához, mert csak nem fognak több száz kilómétereket sétálgatni egy idegen világban. Szerencséjükre mikor kisebbek voltak nyáron mindig abba a lovardába jártak, így könnyű dolguk volt a választáskor. Okami egy fekete shire ló mellett döntött, aki az Engösz névre hallgat. Kiskorában sokat lovagolt rajta, így nem kellett sokáig válogatnia. Awai egy ugyan ilyen fajtájú, azonban szürke színű lovat választott, Szerénát. A lovakat felnyergelték majd kimentek az udvarra. Mély levegőt vettek, majd megszorították a nyakukban csüngő nyakláncon lévő ékkövüket, és elmormolták a varázsszavakat. Hirtelen mindketten émelyegni kezdtek, Okaminak hányingere lett, még Awai öklendezett is. Okami összeszorította a szemeit a hirtelen jött maró, viszkető érzés miatt. Lassan elmúlt a hányingere, a szeme sem viszketett már, bár mikor kinyitotta először homályosan látott, aztán kitisztult a kép. Sikerült átjutnia, Engösz is ott volt vele, de Await sehol sem találta. Nyerítést hallott egy bokorból, aztán meglátta a vörös lányt, ahogyan kimászik a bokorból, közben hajából leveleket szedegetett ki. Szeréna legelni kezdte az ott lévő füvet, mire Engösz is csatlakozott hozzá. Awai megragadta lova kantárját és nagy nehezen sikerült felküzdenie magát a nyeregbe. Okaminak már könnyebben ment. Eleredt az eső, így felhajtották a fejükre köpenyük kapucniát.

– Most hová megyünk? – kérdezte hirtelen Awai.

– A Lucskos Latyak sörözőbe, ott dolgozik Keenen bácsi. Talán Ő tudja hol vannak anyáék – mondta, majd elindította Engöszt és lassan ügetni kezdett vele az említett söröző felé, Awaival a nyomában. Még otthon átvették a térképet, el is hozták magukkal, de Okami fotografikus memóriájának köszönhetően nem kellett elővenniük. Nem sokkal később meg is érkeztek, közben az eső még jobban zuhogni kezdett. A lovakat kikötötték az eresz alá, majd belépvén a kocsmába levették a kapucnit a fejükről. Okami egyből megismerte Keen bácsit, és köszönt is neki, viszont a részeges öregember mintha nem vette volna a lapot. A lány odament hozzá, majd mielőtt az idős bácsi beleihatott volna a korsójába a pultnál, Okami fogta azt, majd megitta a tartalmát. 

– Ezért vagy az én unokahúgom – húzta vigyorra a száját Keenen.

– És ezért nem kéne ennyit innod. Még a végén miattad leszek alkoholista. – Mondta halvány mosoly kíséretében a lány, majd átölelte nagybácsiját.

– Gondolom a szüleid miatt jöttél... Sajnálattal tudatom veled, hogy nem tudom hol vannak, egy hónapja szóltak, hogy idejönnek, aztán szavukat betartva el is jöttek. Azóta nem hallottam felőlük, de üzentek, hogy ha esetleg erre tévednél fogadjalak szeretettel– bár, ezt így is úgy is teljesítettem volna. 

– Biztos, hogy semmit sem tudsz róluk? – kérdezte aggódva Okami.

– Totál tuti biztos – felelte komolyan Keenen bácsi. – Hidd el, ha tudnék valamit a hol létükről már rég elmondtam volna.

– Tudom – bólintott. – Nem gond ha maradunk éjszakára?

– Dehogy lenne gond. Fent van egy üres szoba, pakoljatok csak le ott, aztán gyertek vissza, ha csak nem fáradtatok el máris – biccentett. A lány ismét bólintott, majd karon ragadta Await és felhúzta maga után a fenti szobába.

Másnap reggel

Okamiék visszamenetelre készen álltak a Lucskos Latyak előtt. Elismételték a tegnapi varázslatot, majd felkészülve a rosszullétre összeszorították a szemüket, de semmi. Újra és újra elpróbáltá, viszont nem tudtak visszajutni. Egyszerűen ott ragadtak. Egy másik korban, egy másik világban, egy teljesen más kultúrában, teljesen más, nem emberi lényekkel.

Ty szemszöge

Miután Okami tegnap bezárkózott Awaival a szobájába próbáltam nem khmm arra gondolni. Rossz az aki rosszra gondol, de hülye aki nem... viszont már megelégeltem ezt az egészet. Feltrappoltam a szobájához, majd kopogtam. Semmi válasz. Ismét kopogtam, kissé erőteljesebben, mire az ajtó kinyílt. Gondolom nem volt bezárva. Beléptem a szobába, viszont az teljesen üres volt. Csak két levél díszelgett a komódon, az egyik nekem címezve. Fogtam, majd széthajtogattam a lapot, majd elolvastam mi is van rá írva.

„Kedves Ty!

Sajnálom, hogy levélben értesítelek erről, viszont elmegyek. El kell mennem, hogy megtudjam hol vannak a szüleim. Egyszerűen nem hagy nyugodni a gondolat, hogy nem tudom hol vannak, hogy mi van velük. Tényleg, nagyon sajnálom... szólhattam volna, de nem akartalak téged is belekeverni. Ha szóltam volna biztosan dühbe gurultál volna és az nem lett volna jó. (Bocsi a szóismétlésekért, bár tudom, most nem ez a legfontosabb... ) Egy szóval, sajnálom. Nem tudom mennyi idő, mire visszajövök. Vigyázz magadra!

Okami„

Teljesen elöntött a szomorúság, és az aggodalom. Dühösnek kéne lennem rá, de nem vagyok. Aggódom érte. Az Isten szerelmére, kibaszottul aggódom érte! Azzonnal utána kell mennem. Nem, először szólnom kell Perrynek...

Perry szemszöge

Álmosan dörzsöltem ki a csipát a szememből. Ty aggodalmas hangjára ébredtem, amint egy levelet nyomott a képembe, a nevemre címezve.

– Jól van ember, elolvasom, csak hagyj élni! 

– Itthagytak! Érted?! Itthagytak, kibaszottul itthagytak!

– Mi van? – Kérdeztem vissza, mire a kezembe nyomta a levelet. Kihajtogattam, majd elolvastam.

„Kedves Perry!

Először is, bocsánat, hogy úgy reagáltam a csókodra. Nem akartalak megbántani, vagy ilyesmi, főleg azt nem akartam, hogy azt hidd, nem élveztem eléggé. Mert igazából nagyon jó volt, csak... nem voltam rá felkészülve. El kell kísérnem Okamit Montgomerybe, megkeressük a szüleit, majd jelentkezem. Tudom, szűkszavúan írok, meg minden, de sürget az idő. Kérlek ne haragudj... Szeretlek. Huh. Tényleg leírtam. Ha hazatértem beszélünk.

Awai"

Hát uhm, először is, boldog voltam, hogy élvezte a csókot, és leírta, hogy szeret. Viszont ez a boldogság keveredett egy amolyan "WTFGIT"  érzéssel. Leléptek Okamival? Most ez komoly? És akkor döbbentem rá. Mi van, ha bajuk esik? Mi van, ha soha többé nem látom őket?

Na halihali. Igen, két nap alatt két részt hoztam, Istenkirálycsászár vagyok, hajoljatok meg előttem muhahahaaaa. Hát, ez lett volna a negyedik fejezet, remélem tetszett nektek, ha igen, hagyjatok nyomot magatok után, igyekszem  a következővel. (2016.04.24. 21:51)

Ne vágj eret

Dundi szeret☺💘