Prológus
 |
| Don't be afraid. |
A lány hosszú haját háta mögött lobogtatta a szél. Bár lófarokba volt kötve, így is látszottak benne a sötétkék hajtincsek. A vadászoknak nehéz volt nem leleplezni magukat, főleg a feltűnő külsejük miatt. Okami hosszú léptekkel szelte át a belváros utcáit. A lány valódi nevét csak ő maga, és a szülei ismerték. Mindenki csak Okami*-nak hívta. A kezében szorongatott egy könyvet, amit az anyjának kölcsönzött ki a könyvtárból. Többek között ezért is járt a városban. No meg Ő miatta. A fiú áthívta magához, hogy megbeszéljék a vadászatuk időpontját, mivel Ő, az a bizonyos Ő, Okami vadász társa volt. És a vadásztárs nem más volt mint Ty Cross. Ty, akire minden lány vágyott, kivéve Okami. Legalábbis az elején. Na de ki ne szeretne bele idővel pont Ő belé? Sármos megjelenése, tökéletes teste, valahogy mintha túlságosan is tökéletes lett volna. Viszont a perverz megnyílvánulásai... Igen, valószínűleg ő lett volna maga a megtestesült tökéletesség, ha be tudná fogni a száját, na meg ha nem méregetné folyton a lányok testét. Igazi szatír, gondolta Okami. Mellesleg a fiú is tudta a nevét, de ha nem Okami-nak, akkor is egyszerűen csak Ebiinek hívta a lányt. Bár mikor a lányra nézett, mintha lett volna valami aranyos csillogás a szemében. Mintha szerette volna a lányt. A sok perverznél perverzebb beszólás ellenére, igen is vonzódott a lányhoz, és nem csak testileg. Ty tényleg, igazándiból beleszeretett az iskola legflúgosabb lányába. Legalább is a legtöbb ember flúgosnak találta, főleg a kék tincses haja miatt. Ty nem. Bejött neki ez a sajátos stílus, még akkor is ha letagadta. Óvta és védelmezte a lányt. Okami ebből csak ennyit szűrt le, hogy valószínűleg a vadászat tudománya miatt nem akarta elveszíteni társát, holott a legelejétől bele volt zúgva. A fiúnak reménytelen helyzete volt. Egy lány, aki még a legtávolabbi dimenzióban sem mondható normálisnak, és a lehető legjobban használta az íjat és megemlíteném, hogy az ízekkel is elég jól bánt, és a lehető legfinomabb házi pizzát készítette – bár feltételezem a farkas-képességei miatt volt olyan jó az ízlelő képessége – és Ty Cross, a (majdnem) tökéletes Ty Cross, pont ebbe a flúgos farkas lányba zúgott bele. Reménytelen eset.
Okami betrappolt az előszobába, ezzel lerázva csizmájáról a havat. Perry, a macskája egyből ment üdvözölni őt. A lány levette kabátját, majd a fogasra akasztotta és kibújt lábbelijéből. Lehajolt, kezével óvatosan megcirógatta a kandúr állát, aki ezt dorombolással jutalmazta. Perry volt a lány mindene. Imádta az ő, saját kiscicáját. Talán azért, mert a macska is különleges volt, mint Ő. Minden vadász csemetének volt egy beszélő állata, ami védelmezte a saját gazdáját. A vadászok csak Őrzőknek hívták őket. Persze, minden Őrző valójában csak egy alakváltó. A lány őrzője gyorsan visszaváltott ember-üzemmódba, így arany színű csillagok kezdtek röpködni körülötte, egészen addig, míg nem egy magas, szőke hajú, fekete szemű fiú nem állt előtte.
-Hogy telt az én Hercegnőm napja a városban? – vigyorgott.
-Ezerszer megbeszéltük már, hogy ne hívj hercegnőnek – sóhajtott egyet, majd lerakta a kulcsait a cipős szekrény tetejére. – Anyáék hol vannak?
-Úgy egy órája mentek el – mondta a szöszi, majd levágódott a bőrfotelbe, és méregetni kezdte a lányt. – Jól áll ez a téli összeállítás.
-Aranyos, hogy bókolsz, de a szívem már másé – kacsintott a lány.
-Egyszer úgy is az ágyamban fogsz kikötni.
-Nehogy aztán te repülj az ágyamból – öltötte ki Okami a nyelvét Perryre, mire a fiú az ajkába harapott. Kopogtak, Okami ment ajtót nyitni. Kezét a hűvös kilincsre tette, majd kitárta az ajtót és Ő ott állt a küszöbön. Perry már épp változott volna vissza macska-kandúrrá, mikor Ty rászólt.
-Perry, nem kell úgy tenned, mintha macska lennél. Tudom hogy őrző vagy, előttem nem kell titkolóznod. Mellesleg hallottam amit beszélgettetek – itt elfintorodott, majd egy pillanat múlva folytatta –, és ha hozzá mersz érni Ebiihez letöröm a kezed. Értve vagyok?
Perry félmosolyra húzta a száját, majd szónoklatba kezdett.
-Többször láttam meztelenül, mint te valaha is fogod – heccelte a fiút –, elvégre én az őrzője vagyok, nem tudod hányszor lehettem ott mikor ő öltözködött.
-Hidd el, többször fogja az én nevem sikítani, mint a tiéd – kacsintott rá a fiú.
Okami csak a szemét forgatta. Nem volt kedve a fiúkhoz, főleg úgy nem, hogy egyfolytában azon veszekedtek melyikőjükkel fog Okami ágyba bújni.
-Mellesleg miért vagy itt? – intézte szavait az imént érkező fiúhoz. Rövid, barna hajában hópelyhek telepedtek meg, üveges zöld szemei a lányt pásztázták.
-Nem volt kedvem egyedül karácsonyozni, és hiányzott a társaságod, így ide jöttem. – azzal átlépte a küszöböt, bezárta maga mögött az ajtót, kabátját a fogasra akasztotta, majd miután levette bakancsát összedörzsölte tenyerét. – Mit csinálunk először?
-Forró csoki dupla habbal? – kérdezte Okami.
-Forró csoki dupla habbal. – bólintott egyszerre vigyorogva a két fiú. Hát ez is egy őrült karácsony lesz.
Okami=A lány családneve. Eredete a(z)
狼少女
Ōkami shōjo[[Jelentése:Farkas lány]] japán szó.
Xoxo Ebii
